„Az átalakulás útján: Hogyan alakítják át a települések együtt a mobilitást

Mobilitás a gyakorlatban

A települések egyre inkább felismerik, hogy a fenntartható mobilitás nem kezelhető önálló tevékenységként, hiszen szorosan kapcsolódik más Fenntartható Városfejlesztési Stratégiákhoz (FVS). Az EUI C2C (City-to-City) csereprogramjai e kihívásra adnak választ: nemcsak útmutatást nyújtanak arról, mit kellene tenniük az uniós városoknak, hanem lehetővé teszik, hogy a települések első kézből lássák, hogyan kell azt megvalósítani.

A kölcsönös látogatások és mélyreható megbeszélések révén a települések összehasonlíthatják a különböző megközelítéseket, megérthetik, mi működik a gyakorlatban, és kiválaszthatják a saját környezetükhöz leginkább illő megoldást. Bár a városi térségek nem mindig tudják egyedül kialakítani a hatékony megoldásokat, a C2C csereprogramok konkrét példákat nyújtanak, gyakran az aktív közlekedésre – különösen a gyaloglásra és a kerékpározásra – összpontosítva, bemutatva, hogyan lehet sikeresen megvalósítani az integrált mobilitási stratégiákat.

Piatra Neamț (RO) világos példát kínál arra, hogyan működhet mindez a gyakorlatban. A város a mobilitás dekarbonizálására és FVS Stratégiája megerősítésére törekedett, ezért Szegedhez (HU) fordult „példaként” a smart mobilitás átalakító megközelítésének tanulmányozására. A C2C-csereprogram során Piatra Neamț megtanulta, hogy egy sor kisebb, összekapcsolt kezdeményezés – például a gyalogosok és buszok valós idejű várakozási idejének kijelzése vagy mini körforgalmak létrehozása a torlódások csökkentésére – szélesebb körben elfogadható lehet, mint egyetlen nagy beavatkozás.

Ha mindezeket a kezdeményezéseket a polgárok bevonásával kísérik – a megvalósítás előtt, alatt és után célzott tudatosságnövelő kampányokkal, részvételi módszerekkel és a bizalomépítés hangsúlyozásával –, az előkészíti az utat egy újratervezett, gyalogosbarát belváros kialakításához. A csereprogram lehetővé tette a Piatra Neamț-i csapat számára, hogy első kézből tapasztalják Szeged gyakorlatát, megvitassák azt a vezető tisztviselőkkel, és a tapasztalatokat saját helyi kontextusukhoz adaptálják.

Az autókultúra leküzdése

Az „autókultúrától” való elmozdulás, úgy, hogy azt a polgárok is magukénak érezzék és támogassák, közös kihívássá vált minden fenntartható mobilitási projektben. Turku (FI) és Rabat (MT) két példa arra, ahol ez a váltás különösen sürgető volt. Mindkét városban mélyen gyökerezett az autókultúra, és a választott politikusok nem mindig voltak meggyőződve a fenntartható alternatívák előnyeiről.

Turku esetében a Groningennel (NL) folytatott C2C-csereprogram mélyreható betekintést nyújtott a multimodális forgalomirányítási keretrendszerek fejlesztésébe és megvalósításába – különösen a kerékpározás és a tömegközlekedés integrációját illetően. Groningen rendszere valós időben igazítja a jelzőlámpákat és a forgalmat, valamint a gyalogosokat és kerékpárosokat részesíti előnyben a többi közlekedővel szemben.

Turku megtanulta, hogyan lehet a tömegközlekedést alapértelmezett opcióként beágyazni: például új külvárosi lakópark számára indítottak buszjáratot még a beköltözés előtt, miközben koordinálták a városi szerveket, az építőipari cégeket, a magánüzemeltetőket és a technológiai szolgáltatókat. A megbeszélések rámutattak arra, hogy Groningen informális, osztályok közötti munkakultúrája és a politikusokkal való közvetlen kommunikáció felgyorsítja a fenntartható mobilitási politikák kialakítását. Ezzel szemben Turku bizottsági alapú megközelítése hagyományosabb útvonalat követ, ami természetesen lehetővé teszi az átgondolt, lassabb döntéshozatalt. Így a multimodális forgalomirányítási ismeretek megszerzésén túl Turku egyedi és mély betekintést nyert Groningen politikai döntéshozatali megközelítésébe, miközben a megbeszélések rávilágítottak arra is, hogy az informális kapcsolatok kiépítése a tisztviselők és politikusok között segíthet a szkeptikus döntéshozók meggyőzésében új mobilitási stratégiák kidolgozásakor.

Rabat esetében a csereprogram egy integrált mobilitási „wallet”-re összpontosított, amelyet Guimarães-ben (PT) fejlesztettek ki. A gyakorlati tapasztalat lehetővé tette Rabat számára, hogy helyi környezetben adaptálja és megvalósítsa a rendszert. A tapasztalat kölcsönösen előnyös volt, mivel Guimarães értékes visszajelzést kapott egy másik város kihívásairól, és ezt felhasználva jelentősen továbbfejlesztette saját wallet-tervét.

A fenntartható mobilitás összekapcsolása a turizmussal

Európa-szerte sok település felismeri, hogy a fenntartható mobilitás és a turizmus kéz a kézben jár. A mobilitási stratégiák és a látogatókat vonzó politikák összehangolása olyan környezetet teremt, amely barátságosabb a turisták számára, előnyös a helyi gazdaság számára, és erősíti a város fizikai infrastruktúráját. A fenntartható mobilitás nem egy önálló kérdés; más SUD-stratégiákkal integrálva lehet csak tartós hatást elérni.

Tanulságok – az ötletek gyakorlati megvalósítása

Az EUI kapacitásépítő tevékenységei következetesen gyors, személyre szabott és gyakorlati megoldásokat nyújtanak az európai települések számára. A résztvevők kézzelfogható tapasztalatot szereznek, láthatják a városi gyakorlatokat működés közben, és erősítik az integrált Fenntartható Városi Fejlesztési Stratégiák tervezését és megvalósítását.

Főbb tanulságok:

• Az emberek álljanak az első helyen: A közlekedéspolitikát a polgárok és aktív közlekedési módjaik köré kell tervezni.

• Kezdjen kicsiben: Próbáljon ki pilot-projekteket vagy kis léptékű kezdeményezéseket, amelyek gyorsan kézzelfogható javulást mutatnak a polgároknak.

• Integrálja a mobilitást szélesebb stratégiákba: A fenntartható mobilitás releváns a turizmus, a városfejlesztés és a polgárok egészsége szempontjából is.

• Hatékony kommunikáció: Használja a polgárokhoz már meglévő csatornákat, hogy elmagyarázza, mit csinál.

• Számítson az ellenállásra az „autócsoportoktól”: Próbáljon meg szélesebb polgári részvételt és támogatást mozgósítani a pozitív lendület érdekében.

• Kezelje a mobilitási kultúrát: A polgárok autót használnak, mert megszokásból, és kényelmesebb az aktív közlekedésnél. Bátorítsa őket az átállásra.

• Legyen proaktív és bátor: Néha szükséges rövid távon gazdasági költséget vállalni, hogy a polgárok átválthassanak a tömegközlekedésre.

• Ismerje fel, hogy a politikusok a lakosságot tükrözik: Építsen informális kapcsolatokat velük, és ösztönözze őket, hogy vegyenek részt a fenntartható mobilitási politika kialakításában.

• Legyen türelmes: A fenntarthatósági intézkedések elérése néha időt igényel.

A fenntartható mobilitás kiemelt prioritássá vált a települések számára mindkét kapacitásépítési útvonalon: az EUI City-to-City (C2C) csereprogramok és a Peer Review-ek során. A települések felismerik, hogy a mobilitás több mint egyszerű közlekedés – összefonódik a közegészségüggyel, a klímavédelmi intézkedésekkel, a társadalmi befogadással, a turizmussal és a várostervezéssel.

Az ötletek gyakorlati stratégiává alakítása azonban nem mindig egyszerű. A települések hosszú távon átalakíthatják mobilitáshoz való hozzáállásukat, ha kapcsolatba lépnek a legrelevánsabb európai példaváros-hálózattal, megosztják tapasztalataikat, és együtt keresnek megoldásokat a kihívások kezelésére, ahelyett, hogy elszigetelten dolgoznának. Ez nem új ötlet, de ismét bebizonyosodott, hogy hatékony és sikeres.